Liza élete 8. rész
A hajléktalanságból épphogy csak kikeveredett lány vajon menekült meg az újabb mostoha szolgálattól, és hogy kötött ki a jelentőségteljes nevű Sárkány utcában? Életének ezen új helyszínén milyen - nem mesébe illő - sárkányokra lett figyelmes? Végül pedig, mit találtak mulatságosnak az orvosok a János Kórházban és végül hogyan távozott Liza a fertőzöttekkel teli kórteremből?
A "nagylelkű" úrhölgyet "nemzetes asszonynak" kellett szólítania, amellett, hogy a kis "honleánynak" folyamatos éhezés volt az osztályrésze.
1928. januárjának egy hajnali órájában, összekapva kevés holmiját, elhagyta a méltatlan körülményeket, és minden cél nélkül belevetette magát a nem túl jó hírű nyolcadik kerület reggeli forgatagába.
A Sárkány utcában, egy ház kapujában álldogáló idős asszony figyelt fel rá, behívta magához és megreggeliztette. Megalkudott Erzsébettel, hogy háromszori étkezés fejében – szintén fizetség nélkül – nála lakhat, ha takarít és elvégzi a kerti munkát.
Két hónapot dolgozott a fokozatosan kiismert "sárkányi" környezetben, melyről kiderült, hogy magán-bordélyház. Egy férfi durva molesztálását elhárítva menekülnie kellett. Az Üllői út – Ferenc körút – Mária utca környékén próbálta fenntartania magát alkalmi munkákból úgy, hogy nem volt hová lehajtania a fejét! Melegedni, pihenni a környék templomaiba járt, különösen hideg időben.
Egy alkalommal, amikor a szabadban éjszakázott egy padon, hirtelen rendőrök rázták fel, s őt az ijedtségtől szűnni nem akaró köhögő roham fogta el. A soványka leányt orvosi vizsgálatra beszállították az Új Szent János Kórházba. Sajnos, a tüdején levő foltot, vagyis a meszesítést első látásra TBC-nek diagnosztizálták, melyet leromlott testi állapota és a köhögése is igazolt.
Hiába próbált mentegetőzni svájci kezelésével, ezt kétkedéssel fogadták – "méghogy Svájc?" – mondták némi gúnnyal. A lényeg, hogy az éjszakai páciens állapotát, végső stádiumúnak (!) diagnosztizálták és ennek megfelelően a másnapi konzíliumig be is fektették a legsúlyosabbak közé.
Bizony, roppant ügyesnek kellett lennie ahhoz, hogy egy óvatlan pillanatban meg tudjon szökni a kerítésen keresztül – persze, ezúttal sem nagykabátban!